Elég nagy trauma érte a családot. Elpusztult a nagyimék kutyája, Fickó. Két éves fajtiszta németjuhász kutyus volt. Pár napja rájött valami epilepsziás roham, nem tudni hogy mitől. Az orvos kijött, beadta neki az inyekciót, nem használt semmit. Ezután felajánlotta hogy elaltatja, hogy ne szenvedjen szegény, de mire megszületett volna a döntés már holtan találták meg nagyszüleim. Szegény annyira remeghetetett hogy több foga kitört, átharapta a nyelvét, úgyhogy gondolom ömlött belőle a vér...de nem folytatom mert szörnyű! Őszintén szólva kétlem hogy egy egészséges, fajtiszta kutyának két évesen így kell elpusztulnia. Elég csekély rá az esély. Ráadásul apámék találtak a fején egy púpot, jó nagyot, ami nyomta az agyát, valószinűleg fejen vágták, s ez okozta a halálát...
Nagyim totálisan kész van. Olyan volt neki Fickó, mint egy gyerek. Ottvolt neki ha éppen nem tudott kivel beszélgetni, védte a házat, örömet okozott neki a szomorúbb percekben. Ahogy tudott nézni azzal az édes,értelmes pofijával, ahogy feltette a mellső lábait a kert sarkában lévő oszlopra, s úgy ugatott, mert látta hogy jövök...Ezeket az élményeket már nem hozza vissza semmi...
Nem tudom hogy szegény jószág kinek, s mivel ártott, de az biztos, ha esetleg kiderül hogy ki baszta fejen, megtalálom és letépem az arcát annak a fasszopó szadista köcsögnek, az tuti!
