Szar érzés itthon punnyadni, pláne most. Mennék már gyúrni. Az edzés nekem olyan, mint a füvesnek a marihuána. Ha lent lehetek a teremben, akkor egyszerüen elfelejtem a problémáimat. A külvilág megszünik létezni, csak a csend uralkodik, a nyugalom érzése végigjárja a testem minden részét. Nagyon király érzés. Sajna most erre lenne szükségem, de nem fog összejönni a hátam miatt, talán majd hétfőn. Arghhh...
Majdnem elfelejtettem! Nem utolsó sorban a sport megtanított sok szép dologra is. Kitartóbb és céltudatosabb vagyok tőle, hamarabb állok fel a padlóról, nem menekülök el, nem adom fel, s igenis küzdök tovább, mert MUSZÁJ!
